Céghírnök.hu

A bíróságok gyakorlatából (Céghírnök, 2016/5., 10-11. o.)

2016. 05. 19.

Vezető tisztségviselő eltiltásának mellőzése

Az elsőfokú bíróság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2014. április 7-én előterjesztett bejelentése alapján hivatalból folyatott törvényességi felügyeleti eljárásban 2014. április 14-én a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 84. § (2) bekezdése és 87. § (2) bekezdése alapján meghozott, fellebbezés hiányában 2014. május 10-én jogerőre emelkedett végzésével megállapította, hogy a D. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. nem tett eleget a számviteli törvény szerinti 2012. évi beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, a céget eltiltotta a további működéstől, megszűntnek nyilvánította, határozata indoklásában rögzítve azt is, a végzés jogerőre emelkedését követően a Ctv. 116. § (1) bekezdés a) pontja alapján elrendeli a társaság ellen a kényszertörlési eljárás megindítását.

2014. szeptember 17-én kelt, a Cégközlönyben ugyanezen a napon közzétett végzésével az elsőfokú bíróság a Ctv. 116. § (1) bekezdésének a) és d) pontja, valamint 117. § (1) és (2) bekezdése alapján elrendelte a társaság kényszertörlési eljárásának megindítását 2014. május 10-i kezdő időponttal.

A kényszertörlési eljárás lefolytatását követően 2015. május 26-án meghozott határozatával az elsőfokú bíróság elrendelte a cég kényszertörlését; T. Tibor vezető tisztségviselőt eltiltotta attól, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 5 évig más gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, valamint közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja, valamint gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen; rögzítette, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jogosult 148 658 forint, az R. Bank Zrt. jogosult 39 374 131 forint, továbbá 80 000 USD követelést jelentett be, a cég fellelhető vagyonának összesített valószínűsíthető értéke 0 forint. A határozat indokolása szerint a cég kényszertörlésének elrendelésére a Ctv. 118. § (2) bekezdése, a vezető tisztségviselő eltiltására a Ctv. 9/C. §-a, valamint 118. § (2) bekezdése alapján került sor.

A végzés eltiltásra vonatkozó rendelkezésével szemben T. Tibor terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak tartalma szerint a végzés részbeni megváltoztatását, az eltiltás mellőzését kérte. Előadta, a társaság kényszertörléséhez az vezetett, hogy a 2012. évi beszámoló „letétbe helyezésének hatályosításához” szükséges 3000 forint összegű díj átutalására az együttes cégjegyzési joggal rendelkező másik ügyvezetővel történő kapcsolatfelvétel lehetetlensége miatt nem volt mód, ugyanakkor a társaság a beszámolót az adóhatóság és a cégbíróság részére egyaránt megküldte. Tekintettel arra, hogy a kényszertörlési eljárásban az adóhatóság által bejelentett követelés a kényszertörlési eljáráshoz vezető okokkal áll összefüggésben, e követelésre figyelemmel az eltiltás jogkövetkezményének alkalmazása ugyanazon mulasztás kétszeri szankcionálását jelentené, ami ellentétes az Alaptörvénnyel. Az eltiltás mint az egzisztenciális helyzetét rendkívüli mértékben elnehezítő szankció alkalmazása továbbá azért is méltánytalan, mert a társaságnak nem maradt fenn a gazdálkodásából eredő tartozása, így nincs olyan vezető tisztségviselői magatartás, ami alapul szolgálhatna az eltiltásra. Arra az esetre, ha a Fővárosi Ítélőtábla e körben nem osztaná a fellebbezésben előadottakat, vállalta, hogy ezt a követelést saját forrásai terhére kiegyenlíti.

Az R. Bank Zrt. kényszertörlési eljárásban bejelentett követelésére nézve arra hivatkozott, e követelés azért nem szolgálhat alapul az eltiltás alkalmazására, mert ez idő szerint már nem áll fenn, amit az R. Bank Zrt. képviselői által 2015. július 28-i keltezéssel aláírt, a másodfokú eljárásban csatolt nyilatkozat bizonyít, amely szerint a társaságnak a 2011. július 19. napján létrejött készfizető kezesi megállapodása alapján a bankkal szemben fennálló kötelezettsége 2015. május 26. napján megszűnt, a társasággal szemben a bank további követeléssel nem él. Mindezekre tekintettel fennállnak a társaság Ctv. 118. § (1) bekezdése szerinti, eltiltás mellőzésével történő törlésének feltételei.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezési kérelem korlátai között bírálta felül és a fellebbezést az alábbiak szerint megalapozatlannak találta.

A Ctv. 9/C. §-ának 2014. március 15-től hatályos, a jelen eljárásban irányadó (1) bekezdése szerint, ha a cég cégjegyzékből történő törlésére kényszertörlési eljárásban kerül sor, a cégbíróság e törvényben meghatározott kivétellel eltiltja azt a személyt, aki a kényszertörlési eljárás megindításának időpontjában vagy az azt megelőző évben vezető tisztségviselő, korlátlanul felelős tag, korlátolt tagi felelősséggel működő gazdasági társaságban többségi befolyással rendelkező tag volt. Az eltiltott személy a cég jogerős törlését követő 5 évig nem szerezhet gazdasági társaságban többségi befolyást, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá nem lehet cég vezető tisztségviselője.

A 118. § (1) bekezdésének a társaság kényszertörlési eljárása befejezésekor, a kényszertörlés elrendelésekor hatályos rendelkezése értelmében a cég eltiltás mellőzésével akkor törölhető a cégjegyzékből, ha a kényszertörlési eljárásban a céggel szemben követelés bejelentésére nem került sor, valamint a cég vagyonával kapcsolatos bejelentés vagy adatszolgáltatás sem érkezett.

A 118. § (6) bekezdése azt is kimondja, ha a céggel szemben követelés bejelentésére nem került sor, azonban a cég fellelhető vagyonnal rendelkezik, a cégbíróság – eltiltás mellőzése mellett – a céget törli a cégjegyzékből.

A 118. § (2) bekezdése ugyanakkor úgy rendelkezik, ha a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, azonban a cég vagyontalan vagy a vagyona előreláthatóan nem fedezi a várható felszámolási költségeket, a cégbíróság a céget törli a cégjegyzékből és rendelkezik az eltiltásról.

A Ctv. idézett rendelkezéseiből következően a cég kényszertörlése esetén a vezető tisztségviselő eltiltása csak akkor mellőzhető, ha a céggel szemben nem áll fenn a kényszertörlési eljárásban bejelentett követelés. Ugyanakkor, miután az eltiltás a vezető tisztségviselőre nézve rendkívül hátrányos jogkövetkezményekkel járhat, adott esetben megélhetését is veszélyeztetheti, tiltó jogszabályi rendelkezés hiányában a vezető tisztségviselő nem zárható el attól, hogy amennyiben a kényszertörlési eljárásban bejelentett követelésre tekintettel a cég törlése mellett eltiltására is sor kerül, a végzés felülvizsgálata iránt kezdeményezett másodfokú eljárásban a Ctv. 72. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően okirattal bizonyítsa a kényszertörlési eljárásban bejelentett követelés időközbeni megszűnését és ezen keresztül azt, hogy az eltiltás jogkövetkezménye alkalmazásának feltételei már nem állnak fenn.

A jelen esetben a társaság eltiltással érintett vezető tisztségviselője a kényszertörlési eljárás során bejelentett követelések közül kizárólag az R. Bank Zrt. követelésének időközbeni megszűnésére nézve csatolt okirati bizonyítékot. Az adóhatóság bejelentett követelésének megszűnését okirattal nem bizonyította, e követelés fennálltát nem is tette vitássá, kizárólag annak, illetve e követelés jogkövetkezményeként az eltiltásnak az indokoltságát vonta kétségbe, a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint megalapozatlanul. A cégnyilvántartás adatai ugyanis nem támasztják alá azt a fellebbezési előadást, hogy a mérleg letétbe helyezési kötelezettség jogszabályi rendelkezések szerinti teljesítésének a végső soron a társaság kényszertörléséhez vezető elmulasztása az együttes cégjegyzési joggal rendelkező másik ügyvezető elérhetetlenségére lenne visszavezethető, mert a közhiteles cégnyilvántartás szerint a társaság képviseletére 2010. február 4-től T. Tibor ügyvezetőként önállóan volt jogosult.

A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan az elsőfokú bíróság a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el, amikor a cég törlése mellett T. Tibor vezető tisztségviselő eltiltásáról is rendelkezett. Olyan körülmény, amely az eltiltás tekintetében az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatására alapul szolgálhatott volna, a kifejtettek szerint a másodfokú eljárásban sem nyert bizonyítást. A fellebbezés ezért nem vezethetett eredményre. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezését a Ctv. 72. § (2) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

[Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgtf. 44.329/2015/3.]


Vissza