Juhász László: A bíróságok szerepe a magáncsőd-eljárásban II. (Céghírnök, 2016/7., 5-6. o.)

2016. 07. 06.

3.2.3.2. Ki minősül félnek az eljárásban?
A bírósági adósságrendezési eljárásban félnek minősül az adós, az adóstárs, a hitelező, a családi vagyonfelügyelő, a Családi Csődvédelmi Szolgálat, valamint az adósságrendezési eljárásban kötelezettséget vállaló egyéb kötelezett. A családi vagyonfelügyelő és a bíróság az adósságrendezési eljárásban részt nem vevő egyéb kötelezettektől az őket érintő kérdésekben nyilatkozatot kérhet, illetve az okirati bizonyítékok bemutatására kötelezheti őket [36. § (4) bek.].
Magyarázatot az adós, adóstárs és az egyéb kötelezett fogalma igényel. Az eljárást az adós és az adóstárs közösen kezdeményezheti, egyik sem kényszerítheti rá a másikat az eljárás megindítására vagy annak tűrésére. Ebből az előírásból fakad, hogy nem indíthat az adós és az adóstárs külön adósságrendezési eljárást. Ha ez történik, valójában egyik eljárás sem indulhat meg érdemben a feltételek hiánya miatt. Itt azonban nagyon fontos az adós és adóstárs fogalmának az elemzése, mert egy házastárs, élettárs nem válik automatikusan adóstárssá, csak akkor, ha van olyan közös adósságuk, amelyért egyetemlegesen felelnek.
 
3.2.3.2.1. Az adós fogalma
Az adós fogalmát az Are. tv. 5. § 1. pont adja meg. Eszerint adós az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő belföldi természetes személy. Nem igényel magyarázatot a „természetes személy” fogalom, viszont a törvény kizárja a külföldi személyeket az eljárásból, ezért tisztázni kell, ki minősül belföldinek.
Az értelmező rendelkezések 11. pontja értelmében belföldi természetes személy: az Szja. tv. 3. § 2. pontjában felsorolt belföldi illetőségű magánszemély. Az Szja. tv. a következő fogalmat adja:
Belföldi illetőségű magánszemély:
a) a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel);
b) az a természetes személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és a három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jogát az adott naptári évben – a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve – legalább 183 napig Magyarország területén gyakorolja;
c) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó letelepedett jogállású, illetve hontalan személy; továbbá
d) az a)–c) pontban nem említett természetes személy, akinek
da) kizárólag belföldön van állandó lakóhelye;
db) létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel;
dc) szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg;
azzal, hogy a létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik.
A fenti db) pontban említett „létérdekei központja” kifejezés megegyezik a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokban említett „fő érdekeltségi központ” (ún. COMI) kifejezéssel. Ezzel jelzi a jogalkotó, hogy felkészült arra az esetre, ha az Are. törvény az 1346/2000 EK rendelet mellékletében feltüntetésre kerül, s a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások szabályai erre az eljárásra is ki fognak terjedni.
Kifejezetten nem mondja ki a törvény, de az indokolásból és az egyéb rendelkezésekből [pl.: 7. § (1) bekezdés f) pont] következik, hogy a magánszemélyek (természetes személyek) mellett az egyéni vállalkozó, őstermelő, de az egyéni vállalkozónak minősülő egyéb magánszemély is megindíthatja az eljárást.
Az egyéni vállalkozó e törvény szerinti fogalmát az 5. § 19. pont tartalmazza:
Egyéni vállalkozó: az Szja. tv. 3. § 17. pontja szerinti egyéni vállalkozó, az egyéni cég tagja és az Szja. tv. 3. § 18. pontja szerinti mezőgazdasági őstermelő,
Ezek után tisztázandó, pontosan kik tartoznak a törvény személyi hatálya alá.
Az egyéni vállalkozó
Szja. tv. 3. § adja meg a törvény szerinti fogalmat:
Egyéni vállalkozó:
a) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében azzal, hogy nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki
aa) az ingatlan-bérbeadási,
ab) a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja, kizárólag a választott rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében;
b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);
c) az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja);
d) az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében;
e) az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja);
f) a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében;
Mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve az erre a célra létesített nyilvántartásban családi gazdálkodóként bejegyzett magánszemélyt és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is, mindegyikre vonatkozóan a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében.
Az utaló szabály jellegéből következően az egyéni vállalkozóként definiált személyek adósként megindíthatják az eljárást.
 
3.2.3.2.2. Az adóstárs fogalma
Az értelmező rendelkezés 5. § 5. pont megfogalmazása szerint adóstárs az a természetes személy, aki e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettség tekintetében az adóssal – ideértve a készfizető kezest is – egyetemlegesen felelős, és az adóssal közös háztartásban él vagy az adóssal vagyonközösségben van.
A törvény tehát kettős feltételt tartalmaz:
– egyrészt fenn kell állni az egyetemleges felelősségnek a törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettség [6. § (5) bek.] tekintetében, másrészt
– közös háztartásban kell élni, illetve vagyonközösségnek kell fennállnia.
A fentiekből következik, ha az adós a volt házastársával vagy élettársával közösen felvett kölcsönt, ahol az egyetemes felelősség fennáll, de már nincs vagyonközösség, illetve nem élnek közös háztartásban, nem lehet adóstárs a volt feleség, élettárs, ők legfeljebb egyéb kötelezettek lehetnek.
 
3.2.3.2.3. Az egyéb kötelezett
Az egyéb kötelezett fogalmát az 5. § 18. pontja adja meg. Eszerint egyéb kötelezett: az a természetes személy, aki
a) e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettség tekintetében az adóssal vagy adóstárssal egyetemlegesen felelős, de az 5. pont értelmében nem minősül adóstársnak,
b) kezes, abban az esetben, ha az 5. pont értelmében nem minősül adóstársnak,
c) zálogkötelezett (az adós tartozását biztosító zálogszerződés zálogkötelezettje).
Amennyiben az egyéb kötelezett nem vállal kötelezettséget, nem lesz fél, de a bizonyítás érdekében felhívható okirati bizonyítékok bemutatására, nyilatkozattételre. A probléma akkor kezdődik, ha nem tesz eleget ennek a kötelezettségének. A bíróság előtti eljárásban lehetőség van pénzbírság kiszabására, mint a tanúk és szakértők esetében, de a családi vagyonfelügyelő előtti eljárásban az adós fogja viselni ennek a következményeit.


Vissza